Fedezzük fel – Bodrog-köz

Utolsó látogatás: 2018.08.05.

Az ide tartozó videókat összefoglaltam egy lejátszási listába.

Az egész napot program: 584 km, 7 óra 22 perc autóban töltött idő, és mindez térképen:

Úgy terveztem a vasárnapot, hogy jó messzire menjünk, minél többet az autóban töltve, hiszen a szabadban, még árnyékban is elviselhetetlen lesz a meleg. A legalkalmasabb helyet Kelet-Magyarországban láttam, konkrétan Bodrogköz, már 10 éve nem jártunk erre felé, 2012 körül volt egy EU-s turisztikai fejlesztés ezen a környéken, megnézzük, terveztem és meg is néztük. Szerencsére néhány hete az autó klímáját megcsináltattam, gyakorlatilag kicserélték (kompresszor, hűtő), így aztán az utazáshoz a kellemes feltételek biztosítva voltak, kellemes hűvös az autóban, de amikor kiszálltunk, homlokon csapott mindig a hőség, de mindig ott lebegett a tudat, az autóba visszaülve, néhány perc, szellőztetés és a klíma máris visszahozza az elviselhető hőmérsékletet.

Összefoglalva az egész napot, röviden: nem egészen azt kaptuk, amit gondoltam.

Az oda vezető utat, kicsivel hosszabban, mint az optimális, az M3-ason választottam, Nyíregyházát elhagyva, indultunk felfelé, az Ukrán határ felé. 

Az oda felé vezető utat meg kellett szakítani, ezt mindig megteszem, ha érintjük Füzesabonyt, hiszen innen csupán egy picike kitérő Maklár, ahol a Stühmer telephelyén a márka cukrászda van, itt süti, fagyi, kávé, így történt ez most is. Készítettem természetesen képeket a finomságokról, de hazaérve a számítógépre való letöltéskor tapasztaltam, hogy képek sehol. Na ez a technika, valami baja volt a szuper okostelefonomnak, és a képeket eltüntette. Pácinba megérkezve ki is írta, hogy baja van az SD kártyával, ezért a belső memóriába fog mindent menteni, na ezt nem hagytam annyiban, kikapcs, SD kártya ki, vissza, telefon újraindítás után, helyre állt a lelki világa, sőt még a videók is megvoltak mikor este, hazaérve áttöltöttem a számítógépre. Legközelebb, erre jobban kell figyelnek (hibaüzenetek lekezelése).

Az M3 maga az unalom, főleg a Debreceni M35 elágazástól, nem sokan jöttek tovább az M3-on, na aztán letérve Észak felé, már csupán néhány ukrán és még kevesebb szlovák tartott velünk, ebben az irányban, aztán a 4.sz. főutat elhagyva szinte egyedül maradtunk, mire lementünk a térképről, már csupán magunk maradtunk.

Pácin, Mágóchy – Alaghy – Sennyei Kastély – (Bodrogközi Kastélymúzeum)

3964 Pácin, Kossuth kert
GPS: N 48.330233,E 21.828647

https://www.facebook.com/Magocsykastely/
http://pacin.hu/telepulesunk/nevezetessegek/ – hát ez a hivatkozás már nem működik!
http://pacin.hu/telepulesunk/a-magocsy-kastely-es-vendeghaz – helyette ez van, a Várkastélynak saját WEB oldala nincs
http://www.kastélyok.hu/Lap.php?cId=630
http://bodrogkoz.com/
http://bodrogkoz.com/pacin/
http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=3026
http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=3025
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pácini_várkastély
https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.729667077107122

Megérkeztünk Pácinba a Mágócsy Várkastély és Vendégházba. Ugyan elmúlt már dél, de még nem voltunk éhesek, kitartott még a süti, fagyi és kávé, így rögtön be is mentünk a várkastélyba. Kívülről csak úgy ránézésre megállapítottam, itt nem sok mindent tettek 10 éve (utoljára 2007-ben jártunk ott) az állagfenntartásra, sőt ezek szerint 2012-ben az EU-s pénzekből ide nem is jutott. Az épületen a vakolat foltokban hullik, az esőcsatorna sem új már, helyenként 60-80 cm-es gaz nő ki belőle, az összefolyóknál, levezetőknél, a víz a falakra kerül, vakolathiányt okozva.

Végignéztük a várkastély kiállításait, valahogy az volt a benyomásom, hogy mintha 2007-ben többet, színvonalasabb kiállítási anyagot láttunk volna. A pénztárban lévő hölgytől megtudtuk az okokat is: a várkastély állami tulajdonban (pénz nélkül), a benne lévő kiállítási anyag más múzeumok tulajdona (kölcsön), a múzeum fenntartása, üzemeltetése, pedig az Önkormányzaté (pénz itt sem). Így aztán a látottak csupán következmény.

Olvastam, hogy újra nyitották a Vendégházat, érdeklődve megtudtuk, hogy ezt az Önkormányzat hasznosítja, na ne tessenek valami igazi Vendégházra gondolni. A volt várfal, egy tornya-ban lévő apartmanról van csupán szó, néhány kép róla:

A képek alapján talán el lehet dönteni, hogy ez valóban Vendégház-e.

A kiállításon való fényképezésért 400 Ft a díj, mondta a pénztáros, hogy nézzünk körbe és, ha mégis úgy döntünk a látottak alapján, hogy fényképezek, akkor majd kifelé menve kifizetem utólag a díjat. A földszinten, egy ideiglenes kiállítás látható, grafikai képekből, továbbá két helyiség: konyha, és a szolgák kamrája, ugyancsak hiányos berendezéssel (videó is lesz!):

Az emeleten szép cserépkályhák, egy terített asztal, néhány a kastély korból származó szekrények láthatók (videó is lesz!):

Karcsa, Református templom

3963 Karcsa, Alkotmány u. 1.
GPS: N 48.316251,E 21.796763

http://www.kastélyok.hu/Lap.php?cId=1581
http://bodrogkoz.com/
http://bodrogkoz.com/karcsa/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Karcsai_református_templom
http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=2827
http://www.travelzona.hu/2016/07/06/karcsa-tunderek-alkotta-arpad-kori-temploma/

A várkastélyt megnézve átautóztunk Karcsa-ra, ahol még a délelőtt folyamán telefonon egyeztettem a látogatási lehetőséget a református templom megtekintéséhez. Mire átértünk (6 perc), a templomot bemutató Hölgy már ott volt, kitárta az ajtót és körbenézhettünk. Nagy bemutató mesét nem kaptunk, de, ha kérdeztem valamit, akkor arra választ kaptam.

Karcsa a Bodrogköz legrégebbi települése. Elsőként 1186-ban említik, de már a honfoglalás előtt is lakott volt. A falut körülvevő mocsaras, nádas terület megvédte a tatárok és törökök dúlásától.
A település legnevezetesebb műemléke, az Árpád-kori templom, amely országos jelentőségű műemlék. Román stílusú épület, amelynek a 12-13. században épült hajóját díszítő faragványok olasz-francia hatásról tanúskodnak. A templomot faragott gránitkövekből építették. A kapuzat felett két faragott oroszlán látható.

< >

Karos, Honfoglalás kori Látogató központ

3962 Karos, Dózsa György u. 24.
GPS: 48.332922, 21.746738

http://www.kastélyok.hu/Lap.php?cId=3253
https://www.facebook.com/Karos-Honfoglalás-Kori-Látogatóköpont-168589196500395/

A templomlátogatás után tovább utaztunk a szomszéd településre Karos-ra, itt 2012-ben építettek egy új létesítményt: Honfoglalás kori Látogató Központ-ot. Ilyet még nem láttunk az országban, ezért voltam rá kíváncsi, több szempontból is. Mi ez, milyen szolgáltatásokkal ruházták fel, az ország távoli csúcsába, ahol csak a madár jár, milyen látogatottsággal rendelkezik.

A település szélén, a temető szomszédságában épült meg a létesítmény, parkoló 1.db. mozgás sérülteknek fenntartva (mi most ide álltunk, ugyan igazolványunk nincs, de feleségem 4 éve eltörte a comb csontját, azóta korlátozottak vagyunk mink is). A kaputól az épületig térkövezett sétaút (akár tolókocsival is be lehetne menni), mellette rózsa virágágyás, rózsával, ez is gondozva. Az épület maga a kapuból nézve, mint egy UFO, ami leszállt a pusztába. Belépve az épületbe egy fiatal ember fogadott minket, udvariasan, elmesélte a létesítmény lényegét, hol mit találunk, láthatunk. Javasolta, hogy menjünk fel az emeletre és nézzük meg a “Magyarság Honfoglalás kori” bemutató kiállítását. Na itt már gond volt, mivel lépcső van csupán felfelé (liftet nem építettek be, egy 2012-es beruházásba!), így csupán én mentem fel és néztem végig a 14-15 percnyi bemutatót, egy sötét, levegőtlen teremben, (60 fok), ahol hang (narrátor) és fény effektusokkal, szobrokkal bemutatják a magyarok bejövetelét a Kárpát medencébe, az európai kalandozásokat, és végül egy berendezett jurtát is megismerhet a látogató, miből készül, ki hova ül és tartózkodik, stb. (reménykedem, hogy a videóra vett anyagból tudok készíteni egy ízelítőt, mit láttam.).

Az épületről az idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy az épület egy nagy jurtát szimbolizál, a tetején a “lyuk” képezi a jurta szellőzőjét, na itt most szellőzés az nincs, üveg, és beton, légkondi nélkül, így aztán az épületben meleg van, jó meleg. Az épület tetején, ha a bejárattal szemben állunk, akkor egy íjat ábrázol a tető vonala:

Ahogy a bejáratnál belépünk az épületbe, mozaikból ki van rakva Európa térképe, rajta megmutatva a magyarok kalandozását:

A Látogatóközpontban nem lehet kérni egy kávét, nem lehet kérni egy üdítőt, na erre a tervezők nem gondoltak, hogy a látogatók esetleg vásárolnának valami ilyesfélét is.

Idegenvezetőnk elmesélte, hogy egyéni látogatók nem szoktak érkezni, csoportok vannak, és igyekeznek sok rendezvényt tartani, érkeznek baráti társaságok, akár egy Szalonna sütésre is (ilyet is lehet), lehet íjászkodni, stb. A parkban van egy Jurta (most üres volt), van három rekonstrukcióban épített objektum, és a Karcsa környéki feltárásokból készült egy kopjafa park is. Vannak juhaik, amit egy fekete puli kutya terelget, ha rendezvény van.

Az épület földszintjén, interaktív kiállítás (érintőképernyős számítógépek), és van egy vetítő sarok is, ahol bemutató filmet lehet végignézni, ehhez kényelmes fotelek állnak rendelkezésre. Van WC is (mozgássérülteknek is). Karos település túloldalán van még egy Honfoglalási Emlékhely is, ahol a Honfoglalás kori feltárások során előkerült tárgyakat mutatják be, ezt mi most kihagytuk, mivel még a hatalmas tömeg és dugó elkerülése céljából elindultunk hazafelé, az út mentén láttuk a táblát, ahol letérhettünk volna, és gyalogosan megkereshettük volna az Emlékparkot.

Látogatási tervem ezzel véget is ért, teljesült minden amit látni szerettünk (szerettem!) volna.

Visszafelé a GPS által javasolt optimális úton jöttünk, Sárospatak – Miskolc M30 – M3. Oda-vissza, néhány idióta sofőrt leszámítja jól közlekedtünk, még hazafelé is elviselhető volt az M3, még Gyöngyős után is, bár innen már szinte csak a belső sávban, mert a szélén volt rendesen lassú jármű (80-al is!).