Barangolás Európában Határok nélkül

Fedezzük fel – Szlovákia – Összefoglaló

Fedezzük fel – Szlovákia
Összefoglaló – 2019.06.09.

Látogatás dátuma: 2019.06.09.

 

Pénteken beszélgettünk a feleségemmel, hogy hová kéne kirándulni a hétvégén, azt mondja, úgy inna egy csapolt sört Donovaly-ban. Jó néhány éve (2010 évek elején) voltunk Donovalyban és akkor nagyon ízlett a frissen csapolt sör. Rendben menjünk, ugyan gondok vannak az autóval (hengerfejes és kinyomja a hűtővizet), de majd figyelek rá, viszek tartalékot (szükséges is volt rá, de szerencsésen hazaértünk). Na és mikor menjünk, vasárnap mellett döntöttünk.

Még szombaton elintéztem a papír munkát, megvásároltam a Szlovák autópálya matricát (Online, 10€) és megkötöttem az utasbiztosítást is (Online), ki is néztem az útvonalat a Google térképen. Mivel ez nem egy távolság (200 km, 3 óra), úgy gondoltam, felugrunk a Tátra lábához is, körbeautózzuk a Szentmáriai-víztározó (Liptovská Mara)-t, aztán irány hazafelé egy másik útvonalon, keresztül a helyek között, határátlépés Salgótarján-nál, az odaúton határátlépés Parassapusztánál. A terv így sikerült a Google GPS idővonal követése szerint:

 

Budapestről indultunk, az M2 bővítés (2 x 2 sávossá alakítás Vácig) még javában tart, Parassapusztánál ellenőrzés nélkül átléptük a határt és Szlovákiában folytattuk utazásunkat Zólyom irányában. Az út minőségen semmi változás a hazaihoz és az utolsó (2013) látogatásunk óta eltelt időben. Szlovákiába mindig fenntartással utazunk, nem tartozik a felszabadult utazásaink sorába,mint pld. Ausztria, ahova szívesen utazok (vezetek autóval!), mert arra felé a határt átlépve megnyugszom. Szlovákia felé mindig van egy félsz, drukk, annyira idegen ország, talán a nyelv, no meg a magyarok iránt érzett (nem baráti, vendégszerető), nem éppen kedves vendéglátás. Hogy jobban érezzem magam, a “Retró” rádiót hallgattam (volna) Internetes APP-on keresztül, de hát Szlovákiában az elérhető Internetes mobil lefedettség pocsék, sokszor, sok-sok helyen nem volt elérhető, a GSM (4G) lefedettség folyamatosan. Azért segített az utazás során, nem volt annyira elviselhetetlen az idegenség. Magyar rendszámú, sőt idegen felségjelzésű autó az utakon alig-alig, még Donovaly-ban sem, igaz Donovaly inkább téli síterep, mint nyári kiránduló hely.

Útközben a településeket elnézve hatalmas változásokat, fejlődéseket (2010-2013-hoz viszonyítva) nem tapasztaltunk, bár náluk már évek óta Euró a fizető eszköz. A települések inkább lepukkadtak, mint új, felújított épületek, az utak (még a főutak is), általánosan (persze vannak jók is), elég lesújtó állapotban vannak, hatalmas gödrökkel tarkítva, amiket jó kerülgetni, mert belehuppanva, bizony a futómű és a gumi nem köszöni meg.

Az utazás Zólyomig nem valami látványos, bár van jó néhány látványos, műemlékekkel is tarkított település, de most az utazás során nem volt tervbe véve, hogy bárhol is megállnánk nézelődni Donovaly volt első megállóként betervezve, akkor lássuk az úti-videókat (terv, aztán majd menet közben meglátom):

Külső hivatkozásként a SZLOVÁKIA Tartalomjegyzék-emet ajánlom, itt sok részletező FB albumot láthattok!

A fenti volt a terv, aztán megnézve az autós biztonsági kamera SD kártyán tárolt videókat, máris látom, hogy Parasapusztától – Teszér (Hontianske Tesáre)-ig tartó útszakaszról nincs felvétel, mivel az SD kártya kapacitása mindössze 6 órányi rögzítést tesz lehetővé, aztán felülírja régebbi fájlokat, szóval ezek szerint, Teszér (Hontianske Tesáre)-től készül a szerkesztett úti-videó 1.része.

Elkészült, íme:

Tegnap utaztunk, elvileg és gyakorlatilag tegnap “Pünkösd Vasárnap” volt, ez a szlovákoknak nem ünnepnap, mivel mindenhol nyitva voltak a nagy üzletláncok: Billa, Teskot, Lidle, Coop. Ezek szerint ez a szlovákoknál nem keresztény ünnep? Rákerestem a Google-ban és valóban, nem tartják ünnepként, íme!

Ahogy elhagytuk Zólyom városát (a főútvonal kikerüli a centrumot, így városnézés most nem volt, korábban már többször jártunk a városban, így a Zolyom várkastélyának FB albumát itt nézhetitek meg!

Zólyom után egy rövid szakaszon (várost elkerülő) az R1 autópályán, majd a 66.sz. főúton Besztercebánya irányában, majd Donovaly-ba az 59.sz. főúton folytattuk utunkat.

Már egészen közel voltunk Donovaly-hoz, amikor sürgős megállóhelyet kellett keresni (találtunk is, letérve a főútról. Ugyan az út amin autóztunk észak felé ez egy nemzetközi főútvonal E77, ettől függetlenül, parkolók nincsenek, csupán félreálló helyek, WC nélkül, maximum néhány szemetes tárolóval. WC és normál megállóhelyeket csak a benzinkutak ajánlanak, ezt jó, ha figyelembe veszi az utazó. A kis kitérőt követően folytattuk utunkat Donovaly-ba. A GPS-be végcélként a nagy parkolót rögzítettem, így a GPS oda is vezetett, sok autó állt már a parkolóban, de bőven volt üres hely, gondolom télen más a helyzet. Arra emlékeztem, hogy innen a parkolóból gyalog mentünk a felvonó állomásához, ott volt egy faház, aminek a teraszán itta feleségem évekkel ezelőtt a finom csapolt sört. Hiába néztem körbe, körbe, se híre, se hamva a felvonónak. Viszont rá sem ismertem a helyre, mert tele építették szállodákkal. A parkoló bejáratánál a régi farönkből épült étterem megvolt, terasza megtelve ebédelni vágyókkal. Megettük az uzsonnánk felét, majd visszaülve az autóba tettem egy kört, a szállodák között, de a felvonót ekkor sem találtuk meg.

Tovább indultunk északra, és egy nagy kanyar után megláttuk a felvonó állomását, körülötte mindenféle és itt volt a nyári BOB-pálya is, na ez az, itt kell megállni és megkeresni a csapolt sört áruló büfét. Ez is történt, beálltam a felvonó parkolójába és elsétáltunk a büféhez, még mindig megvolt, ugyan korszerűsítették, de megvolt. Leültünk, hamarosan jött a pincét és hablatyolt valamit szlovákul, válaszoltam, “ebből egy szót sem értünk”, esetleg tud valamelyest magyarul? Válasz érkezett, egy kicsit érti és tud válaszolni is. Én kértem egy Latte kávét, feleségem egy pohár csapolt sört, és kértük, hogy a magunkkal hozott vizes üvegbe (1,5 l) legyen szíves csapoljon 3 korsóval. Megjött a kávé és a sörök is. A kávé, 1 pohár és 3 korsó sör 9,60€ volt, fizettem és elsétáltunk a BOB-pályához, ezt ki kell próbálnom, 5€ 1 menet, ha többet vásárol a látogató, akkor kedvezményesen jut 1-1 lecsúszáshoz. A pénztáros egy fiatal hölgy volt, ő is szlovákul próbálkozott, amiből egy szót sem értettem, aztán kiderült, hogy azt kérdezte milyen jegyet szeretnék, 140 cm feletti-e a magasságom, és hány menetet vásárolok, végül 1 menetes jegyet vásároltam, 5€-ért, amit bankkártyával fizettem. Automata (vonalkódos jegy) beléptető, ott álltak előttem az üres kocsik, beültem az sor legelején lévőbe, az indító fiatalember elmagyarázta szlovákul, hogy működik a botkormány: előre nyomva fék kiengedve, alapállásban, siklik, magam felé húzva fékez., ennyi, START.

A kocsi egy műanyag lap, a hátulján néhány cm-es véggel, semmi háttámasz, semmi lábtámasz elől, biztonsági őv sincsen, na gondoltam, ezen hogy fogok rajta maradni majd lefelé? Ráadásul a botkormány annyira elől volt, hogy ha el akartam érni és előrenyomni, akkor bizony jócskán előre kellett hajolni, ez így szörnyen kényelmetlen volt, az egész út során. Úgy láttam ez az ülőke 2 személyes, így a borkormányt az első ülő kezeli. Szóval elindultam felfelé, egy egy köteles pálya, lég meredek, így aztán hátracsúszva a deszkán bizony nagyon kényelmetlen volt, egészen előre kellett hajolni, hogy ne csússzak le hátul. Na végre felértem a tetőre, ott egy rövid kanyar és máris a vajúban (mert ez egy vályús bob pálya!) voltam és csúsztam lefelé. Az első kanyar volt a meglepetés, bizony nincs ami a deszkán tart, se elől, se hátul támaszték, azaz csak a botkormány, meg a másik kezem lenne, de hát abban a videó kamera vette a lecsúszást, így aztán elég labilis volt a helyzetem. A másidik kanyarba érkezésnél már meglett a gyakorlatom, nagy sebességgel kell belecsúszni és akkor a centrifugális erő beleszorít a deszkára, nos így csúsztam lefelé az indulási állomásig. A pálya legvégén volt a fényképező automata felszerelve, mindenkit lefényképeznek, utána a pénztárban ki lehet választani a megfelelő képet, amit szép színesben kinyomtatnak, egy érintő képernyőn lehet vezérelni, melyik képet, mire (papír kép, kulcstartó, mágnes, stb.), én a képet választottam 1.db. 10 x 13 cm kép 3€, amit ugyan csak bankkártyával tudtam fizetni.

Már odahaza kinéztem magamnak, ha nem időzünk sokat Donovaly-ban, akkor felautózhatunk akár a Tátra lábaihoz, körbeautózzuk a Szentmáriai-víztározó (Liptovská Mara) tavat, aztán egy másik útvonalon hazafelé indulunk és Salgótarjánnál érkezünk haza, majd a 21.sz. főúton az M3 és Budapest. Még odahaza kinéztem a tó parton egy pihenőhelyet (Büfé, szabadstrand), ami egészen a parton van, ezt el is tároltam a Google térképen a “Meglátogatandó”-k közé, így a GPS-ben előhívtam ezt a helyet és elindultunk északnak, Ružsomberok (Rózsahegy) felé, az 59.sz főúton (E77). Rózsahegynél rámentünk a D1 autópályára, majd a tó nyugati oldalán felautózva körbeautóztuk a tavat, megállva a kinézett büfénél, ahol egészen a tó partra is le tudtam menni.

Útközben feleségem fényképezgetett, így erről az útszakaszról már nem csupán videó készül, hanem vannak képek is. A képekről tudni kell, hogy a feleségem nem a fényképezőgép kezelés “ördöge”, de igen, mert ugyan automata a gép, de nem gondolatolvasó. Egy NIKON D3200-at használok, ebben egy 17-105 mm zoom objektív van. A gépet automata állásban, sport (gyors mozgás) témára állítottam, az objektívet 35 mm-re, na de ez a gépváz tükörreflexes (aki nem ismerné ez mit jelent: a nézőkében azt látni, amit az objektív lát, azaz a géppel jó képet készíteni csak akkor lehet biztonságosan, ha a készítő belenéz a nézőkébe. Igen ám, de a feleségem szemüveget használ utazás közben, és belenézni nem szokott, csak úgy arra irányítja az objektívet, amerre fényképezni szeretne, de, hogy mi látható majd a képen, azt már csak én fogom látni idehaza. A legtöbb hiba abból keletkezik, hogy hiába sok pontos az automata élességállító rendszer, de a legközelebbi látható pontra álltja az élességet, agy aztán sok-sok kép használhatatlan, ha a látószögbe bekerül az autó belsejéből bármi is. A többi hibát, képkivágás, expó korrekció, életlenség egy részét utófeldolgozás során tudom javítani, de a teljes életlenséget nem, és azt sem, ha belekerül a teljes műszerfal, vagy az ablak oldalsó oszlopa, stb. Szóval nem egyszerű a feladatom, de nem panaszkodom tovább, jöjjenek a képek:

Néhány kép (én készítettem a büfé-nél a tó parton, csodás volt a kilátás a Tátra hegységre is.

Folytatásban a hazafelé vezető úton készült képek (feleségem képei):

Körbeautózva a tavat egy bonyolult kereszteződésben (mintha valamiféle szörnyű nagy körforgalom lett volna), kétszer is körbejártam, aztán mégis csak rossz helyen autóztak ki belőle, mert jó pár kilométert elautózva látom, hogy a GPS vissza akar fordítani vagy 10 km után. Na ezt nem vártam meg, visszafordultam magamtól, és visszaérve abba a bizonyos kereszteződésbe, most sikerült jó helyen, jó irányba fordulni (D1 autópálya Poprád felé), így aztán néhány km után letérve, már jó irányba fordulhattam és irány délnek, keresztül a hegyeken, csodás tájakon autózhattunk a Tátra Nemzeti Park területén, hegynek fel, hegynek le kétszer is, szerpentinek, közben egy kis hűtővíz túlmelegedés, (117 Fok, víz kinyomva a kiegyenlítőbe, probléma megoldva, visszatöltve a víz), végül eljutottunk Lučenyec (Losonc) irányában, tehát D1, 537, 72, 529, 526, 16, 71, Somoskőújfalu lett az útvonal.

Képek a hegyen átvezető útszakaszról:

Néhány kép a kényszerpihenő helyen (víz felforrt), láthatóan ez valamiféle parkoló volt, bár az oda vezető utat inkább terepjáróknak találták ki, innen indultak a túrázok a Nemzeti Parkba, kirándulgatni.

Itt egy videó is, hogy jobban látható legyen, mi is látható innen (hát ezt a videót nem sikerült ide tenni, mivel a “MOV” fáj-típust biztonsági okokból letiltja az oldalt, majd beszerkesztem és felteszem a videó megosztóra (ha eljutok eddig).

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!