Utolsó látogatás: 2019.05.18.
Sok helyet felkerestünk már Feleségemmel, hiszen 54 éve összekötöttük az életünket, így volt időnk arra, hogy közösen (!) kirándulgassunk. Fiatalon egyszerűbb volt, szinte minden belefért:
Egy dologban nincs változás, az utazásokat mindig saját magunk szerveztük és amíg lehetséges, szervezni is fogjuk. A csoportos utazásokat mellőzzük a kötöttségei és a tömeg kerülése miatt, így viszont a célhelyek keresése, kiválasztása, az út megtervezése, információk összegyűjtése, ez mind a nyakunkba szakad.
Feleségem sok-sok úti-célhoz adta már az ötleteket (mára kifogyóban), én megkerestem a helyet, információkat gyűjtöttem és terveztem az utazást (útvonal, látnivalók, költségek, szállás, stb.), aztán az autó vezetés mindig az enyém, mivel párom nem tanult meg vezetni.Ha összeszámolom a megtett utak hosszát, az elnyűtt autóink számát és futamidejét összegezve, bizony ez 6 autó és közel 2 millió kilométer. Csak a még ma is használt autó bizony már 11 éves és túllépte a 440.000 kilométert (Suzuki SX4 1,5 benzines, éppen szegényke hengerfejes, felújítása esedékessé vált). Az első egy LADA 1200 “standard” volt, 26 évig nyúztuk, 3 x karosszéria felújítás, 2 x motor generál, amikor meg kellett válni tőle, már nem lehetett rajta kereket cserélni, mert nem volt olyan ép rész, ahol fel lehetett volna emelni, és a legfőbb baja lett, hogy orrán-száján jött az olaj, még a levegőszűrőből is. Éppen Ausztriában voltunk egy utazáson, a hiba miatt meg kellett szakítani az utazást és irány haza, olyan megértő volt, hogy még ebben a szörnyű állapotban sem hagyott cserben minket, hazajöttünk vele, utána vége is lett.
Nos, a kis kitérő után visszatérve az eredeti gondolatra, szóval hová is menjünk. A múlt héten akadtam bele egy bemutatóra, Balatonföldváron egy Hajózási Látogatóközpont, Múzeum és Kilátót mutattak be. E köré szerveztem végül is a mai kirándulásunkat. Itt megint egy kis kitérőt vagyok kénytelen tenni, hogy érthető legyen miért az az útvonalat választottam, amit végül is bejártunk.
Ha már kilátó látogatás lett az úti cél, akkor nyilvánvalóan más programra is szükség van, így aztán még 2 másik hely is beszerveződött a napi programba, persze, ahol szintén kilátók vannak, így került fel a programba Velence (a tó északi partján, ez az útvonal választása miatt!) és Balatonfenyves, ahol 2 kilátó is van. Ha Balaton, akkor M7 autópálya, viszont mindkettőnknél az M7 nem tartozik a kedvencek közé. Helyette van egy kedvenc útvonalunk a Balaton felé, ez pedig egy ici-picike kerülővel valósul meg: M1 autópálya – 811.sz. főút és a 8.sz. főút (Felcsút – Alcsútdoboz, Vértes – Lovasberény – Székesfehérvár – Várpalota – Veszprém – Balatonfüred). Amióta a 8.sz. főút Székesfehérvár és Veszprém között felújításra és kibővítésre került gyorsforgalmi úttá, mindent elkerülve, kedvenc útvonalunk lett.
Na igen ám, de, hát a végső úti-cél ugyebár Balatonfenyves a Balaton Dél-i partján van a Balaton végében, oda az Észak-i oldalról valahogy át kell hajózni. Igen, erre a legalkalmasabb Tihany és Szántód között közlekedő komp, így aztán a kilátós programot egy kis hajózással is megfűszereztem, ha már Hajózási Múzeum, akkor legyen hajózás is.
Nos, a fentiek okán a kirándulás útvonala így alakult (segítségemre van mindig a tervezéstől az úti-beszámolókig a Google térkép és nyomkövető): 387 km (6 óra) és 45 perc gyaloglás:
A tervnek megfelelően, miután keresztül vergődtünk Budapesten Kelet-Nyugat irányba, na ez nálunk megint csak egy megszokott útvonalon történik mindig, ahelyett, hogy a GPS által ajánlott legrövidebb útvonalon (keresztül a belvároson), ici-pici kerülővel szokott megvalósulni. Budapest Újpalota (XV.ker), M3 bevezetője, Róbert Károly krt., Árpád híd, Lajos utca, Kolozsi tér, Szépvölgyi út, Kapy út, Pasaréti tér, Budakeszi út és máris kint vagyunk Budapesten kívül Budakeszin, innen már csak egy ugrás az M1, mindez térképen:
A biciklisek csak jöttek, de már nem tömegben, útfelszabadító rendőr motoros, autó nem jött, így aztán elbátorodva, szép lassan elindultunk tovább utunkra, hiszen már csupán 5 km volt az első úti-célunkig Velencén lévő Bence-hegyi kilátóig.
A GPS tudta, hogy van parkoló a kilátónál, így egyenesen (görbén egy panoráma úton) oda is vezetett bennünket.
Megérkeztünk a kilátó parkolójába, amely valóságos, kiépített parkoló, 3.db. busznak is van helye, mozgássérülteknek fenntartott hely, sok autó, egy mobil (Toy-Toy) WC. A parkolóból kiépített ösvényen (kissé lejtős, a végén lépcsőkkel (szóval nem mozgássérülteknek ajánlott hely!!!). Látva a felvezető utat és a kilátóban lévő lépcső halmazt, feleségem rögtön döntött, Ő megvár az autóban (számára a lejtőn mászás és lépcsőzés nem lehetséges), és kérte, hogy ne hagyjam sokáig egymagában.
Fent, egy fedett automata jegyváltó automata, a belépő 500 Ft. Tanácstalanul álltam és ismerkedtem a szerkezettel, a kellette lévő tájékoztató táblát tanulmányozva, úgy döntöttem 500 Ft-os papír pénzzel próbálkozom, mellém szegődött egy Úr segítség képen (Ő jegy helyi felügyelet, segítség), rögtön mondta a papír pénzzel ne próbálkozzam, mert eddig még alig sikerült bárkinek is, a beolvasás és felismerés nem hibátlan. Volt bankkártyás (PayPass) fizetési lehetőség is, na 500 Ft banánkártyával, ezt a nagyzolást, elővettem 3.db. 200 Ft-ost bedobtam, megnyomtam az érintő képernyőn 2 gombot és máris a kezemben volt a belépő jegy (vonalkóddal ellátva) és vissza kaptam 100 kemény magyar forintot. A feljáró beléptető kapu olvasójának megmutattam a jegyemet, leolvasta és nyitotta a bejáratot. Irány a lépcső felfelé a legfelső szintre, a nyitott tenyér tetejére. Bizony felérve lógott a nyelvem, és levegő után kapkodtam (videón majd látni a felvezető lépcsősort is), vigasztalt, hogy fiatalok is felérve, levegő után kapkodva leültek a felső lépcsők egyikére, hogy regenerálódjanak, szóval még nem is vagyok nagyon öreg (75).
Körbenéztem a csodás panoráma lenyűgöző volt, előttem terült el a Velencei tó, telis-tele szigetecskékkel, északra pedig a Vértes. Készítettem egy halom képet teleobjektívvel (200 mm Zoom), panoráma képet a mobilommal, és videókat szintén a mobilommal (korábban már külön bemutattam a digitális technikámat, a legújabb teljes).
Velence, Bence-hegyi kilátó, Fejér megye
Velence, Panoráma út, 2481
GPS: 47.248493, 18.624719
A Bence-hegyi kilátót 2018. márciusában adták át a Sukoró melletti Bence-hegyen. A 20 méter magas toronyra 196 lépcső vezet fel.
Karbantartás hiányában azonban az acéltorony szerkezete elöregedett, 1988-ra életveszélyessé vált, ezért robbantással lebontották. A velencei önkormányzat a kilátó helyén több alkalommal is megpróbált új tornyot építtetni, de kísérleteik meghiúsultak. Végül a Velencei-tó és Térsége, Váli-völgy, Vértes Térségi Fejlesztési Tanács valamint a VADEX Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Zrt. 2014 végén nyolcvanmillió forintos keretösszeggel kiírt ötletpályázata már nagy sikert aratott, arra 156 pályamű érkezett. A bíráló bizottság a közönség szavazatait is figyelembe véve Kruppa Gábor és Merkel Tamás építészek (egyébként második díjas) természeti formákat is idéző tervét fogadta el megvalósításra.
A torony építése 2016 júliusában indult, de a fővállalkozó cég nehézségei miatt a 2017 januárra tervezett átadás csúszott és a költségek is emelkedtek. Végül 2017 szeptemberében folytatódtak a munkálatok, és a létesítményt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes adta át a 2018-as választási kampány idején.[1] Az ünnepség során kisebb tüntetésre is sor került a politikus vadászati szokásai ellen.[2]
Kilátás a környezetre:
