Fedezzük fel
Budafai Arborétum, avagy barangolás Zala megyében

Utolsó látogatás: 2019.05.01. – a “Munka Ünnepén”

Az egész napos kirándulás előzménye

A hétvégére (2019.05.04-05) esőt és lehűlést, vasárnapra akár havazást is lehetségesnek jósoltak. Szombat van, amikor ezt a bejegyzést szerkesztem, bejött, reggel óta esik. A rossz idő okán május 1-et választottam, hogy újra megnézzük a Budafai Arborétumot, ennek több apropója is van:

2005. Őszén voltunk itt először, csodás őszi színek, rendezett arborétumot láttunk.
2006. május 13.-án a Rododendron virágzást csodáltuk meg, ilyen tömény, telített színeket még a Jeli Arborétumban sem láttunk.
2017. május 19.-én ismét felkerestük, de ekkor már elvirágzott a Rododendron, az Arborétumra pedig rá sem lehetett ismerni, mindent benőttek a fák, mindenfele erdő.
2019 május 1.-én pont eltaláljuk a Rododendron csúcsvirágzását, így is történt.

Budafapuszta, Budafai Arborétum – Rododendron (2019.05.01), Zala megye

GPS: N 46.511744,E 16.703170
http://www.zalaerdo.hu/hu/termeszeti-kincseink/arboretumok/budafai-arboretum.html
http://www.kastélyok.hu/Lap.php?cId=147
2019.05.01. – https://www.facebook.com/janos.egresi.7/media_set?set=a.2088579794530941
2017. május 20. – https://www.facebook.com/janos.egresi.7/media_set?set=a.1295199940535601.1073742140.100001368234340
Rododendron (2006) – https://www.facebook.com/janos.egresi.7/media_set?set=a.1262249583830637.1073742096.100001368234340
Ősz – https://www.facebook.com/media/set/?set=a.701128276635051.1073742177.611200015627878

Most egy sokak számára ismeretlen helyre hívom fel a figyelmet, a Rododendron (“Havas-szépe”) virágzásra, hogy időben be lehessen tervezni egy látogatást.
A Vadászkastély nem látogatható, szabadon lévő épület, így körbe járható!

< >

Voltak egy páran, parkoló nincs, mert a helyén látogató fogadó épület épül

< >

A távolban, mintha piroslana valami, ezt közelebbről is meg kell nézni!

Haladva az Arborétum belseje felé, csodásan ápolt, “TISZTA” zöldet is láthatunk!

< >

2006-ban, amikor itt először csodáltuk meg a Rododendron virágzást, szinte pusztaság volt, néhány kép ebből az időszakból, ízelítőnek:

< >

Na és, hogy néz ki ma (2019) ugyanez a terület, íme:

< >

Egy másik terület, ami 2006-ban teljesen szabadon volt, most 2019-ben, az erdő mélyén, a tóhoz vezető útelágazásban:

< >

Leérve a tóhoz, a látvány majdnem azonos volt 2006-ban és 2019-ben is, így ezeket most vegyesen mutatom meg:

< >

Megmutatom, hogy Ősszel is érdemes ide ellátogatni, igaz ezek még 2005-ben készültek, de a fák sokszínűsége szerintem semmit sem változott:

< >

A végére hagytam egy kis Zöldet!

< >

És legvégül egy ráadás:

A látogatás során készült videó, 2017.05.01.

Friss információk (2019.05.01.)
Az oda vezető út pocsék, futómű rongáló. A volt parkoló megszűnt, csak az úton lehet parkolni, mivel a Zalaerdő Zrt. végre valamiféle fejlesztésbe kezdett, egy új látogató fogadó épület épül. Az arborétum területén WC nincs!, büfé nincs, viszont kiépített piknik hely van, gyerek játszótérrel és tűzrakó helyekkel, fát is lehet vásárolni a tűzrakáshoz.
Az arborétum területe karbantartott, az utak jól járhatók, a bejáráshoz térkép, segéd anyag nincs, igazi vadregényes program.
Az Arborétum látogatása különösen április vége május 10 között javasolt, hiszen ekkor virágzik a Havas-szépe (Rododendron), így volt régen (2006-ban, mára 2019 előbbre került 2 héttel), azaz május közepén már semmi se marad a virágzásból!)

Arborétum története, röviden:

Bázakerettyétől mintegy 3,5 km távolságra található a meghitt zalai dombok között a gyönyörű göcseji bükk tájba illeszkedve.
A budafapusztai arborétum területét alkotó erdők régen a Zichy család birtokában voltak. Az itt található vadászkastély 1926-ban épült, körülötte ekkor kis parkot és tavat alakítottak ki.Az uradalom államosítása után 1954-ben kezdődött meg az arborétum kialakítása egyrészt közjóléti célból, másrészt azért, hogy elősegítse az idegen vidékekről, távoli kontinensekről származó fafajok meghonosítását. A régi kastélyparkhoz kapcsolódva újat alakítottak ki, a meglévő kis tavat felújították.

A parkban 132 féle tűlevelű és 88 féle lomblevelű fát ültetettek el. Tavasszal, az azáleák (Rododendron) virágzásakor az arborétum valódi tündérkertté változik, de a jegenye-, mamut- és a mocsári fenyők állományai egész évben különleges látványosságot kínálnak.

Szakvezetés előzetes telefonos kérés alapján lehetséges. Nyitva tartásól a Zalaerdő Zrt. WEB lapján lehet tájékozódni.

Folytatásban

Az arborétumi séta egyrészt elfárasztott bennünket, másrészt mg is éheztünk, továbbá nem szerettem volna a hazafelé vezető utat az unalmas M7-esen levezetni, gondoltam, ismerkedjünk Zala megyével, Zalacsány nincs olyan messze, rég jártunk ott, itt akár egy kései ebédre is sor kerülhet.

Arra gondoltam, hogy hazafelé útba ejtjük Zalacsányt, ahol a Batthyány birtokon (kastély, kúria) megebédelünk és utána irány haza (Budapest, M7).

A GPS-be beprogramoztam az irányt, de folyton meg akarta változtatni, azt állítva, hogy van attól sokkal rövidebb, az M7, nem győztem elutasítani az szuper ajánlatait a térképnek. Direkt mellékutakat választottam, hogy olyan részen autózzunk (még, ha nem is állunk meg!), ismerkedjünk a számunkra ismeretlen település nevekkel. Az Arborétumból kijövet Észak-i irányt követve Zalaegerszeg felé vettük az irányt (én voltam a vezető), aztán útközben feleségem irányt változtatott (parancs!), térjünk le az eredeti irányról és elfordultam Sümeg felé, számunkra ismeretlen településeken haladtunk át, jobb és rosszabb utakon (Magyarországon autóztunk, ez van, ezt kell szeretni), végül eljutottunk Zalacsányba. Az volt az elképzelés, hogy itt akár a Batthyány kúriában (hotel), vagy akár a Batthyány kastélyszállóban megebédelünk, hát nem így történt.

Az utazásról készült egyik videó:

Maga az elképzelés nem volt rossz, eddig nem látott helyeken autóztunk, a helységek neveit sem hallottuk még, ismerkedtünk Zala megye-vel. Aztán elértünk Zalacsányba. Először a Batthyány Kúria-ba tértünk be, itt ugyan van étterem, de az csak a saját vendégeknek van, menjünk át a kastélyba, kaptuk a javaslatot.

Áttértünk a szomszédban lévő Batthyány kastélyszállóba (****), a recepciók kaptuk a tájékoztatást, 15 óráig volt ebéd az étteremben, vacsora pedig 18 órától lesz, volt ekkor 1/2 5, és bizony mink már nagyon éhesek voltunk (meg a diabétesz betegségünk is kívánt volna már némi szénhidrátot, hogy ne legyünk rosszul), így aztán éhesen is távoztunk.

Folytattuk utunkat visszatérve a 76.sz. főútra, pontosabban a település közepén lévő körforgalomig, amikor is megláttuk az egyik kijáratnál a “Vadászcsárda” feliratot. Na itt biztosan kapunk valami ennivalót, ugyan ebédet már nem, a vacsora még messze van, de talán valami közbenső érkezésre lesz lehetőség. Betértünk az udvarra (parkoló), és betértünk a csárdába. Kint a teraszon teli cigarettázó vendéggel, így aztán be a csárdába. Választottunk asztalt, közel az ablakokhoz, hogy világos legyen. A pincér szerint minden készétel elfogyott, a déli vendégek megették, a maradékot pedig széthordták az elvitelesek, frissensülteket választhatunk, viszont 1 órát várni kell, mirel hirtelen sok vendég gyűlt össze, az utánunk jövőket pedig 2 óra várakozással riogatták. Éhesek voltunk, így maradtunk, 1 óra bizony eltelt, cukrosok lévén, már nagyon kellett volna valamit ennünk, megkérdeztük, hogy sokat kell-e még várnunk, válasz, tele a terasz, és az étteremben is vannak jó néhányan, de már a mi rendelésünk tálalás alatt van. Ahol az asztalunk volt, telis-tele legyekkel, ott pofátlankodtak tömegesen. Na amikor megkaptuk az ennivalónkat, még többen gyűltek össze, és szinte enni sem lehetett. Áttelepültünk beljebb az étteremben, ugyan itt sötét volt, de valamivel kevesebb léggyel, amiket, ha jó ütemben hajtottunk magunk körül, nagy esély volt rá, hogy nem kapjuk be a falatokkal együtt.
Az étel maga finom volt, jól volt elkészítve, a tálalás is megfelelő volt, a végén bankkártyával fizettem. Megbeszéltük a feleségemmel, hogy ide biztosan nem fogunk a jövőben még egyszer betérni.

A Zalacsányi utazási kaland videója: