Utolsó látogatás: 2018.07.14.
Csempeszkopácson három érték is létezik, mindhárom olyan érték, amely méltó lenne arra, hogy országosan is ismerjék, és érdemesnek tartsák arra, hogy több látogató keresse fel.
Csempeszkopács, két különálló középkori kisnemesi település, Kopács és Csempesz egyesüléséből jött létre a 19. század közepén.
A múzeumnak otthont adó Balogh-Sarlay, reneszánsz-barokk műemlék kiskastély a 16. század harmadik negyedében épült. Építtetője Csempeszházi Balogh Bertalan. A lepusztult épületet Béri Balogh Ádám – a később mártírhalált halt kuruc brigadéros – a 17. század végén átépíttette: a déli rész lebontása után, a lépcsőház beépítésével és a síkmennyezetes terek boltozásával lakhatóvá tette.
Az időközben zálogba adott kastély és birtok csak a 18. század legvégén, illetve a 19. század első harmadában került vissza Balogh Ádám leszármazottaihoz, majd házasság révén a Sarlay-család kezébe.
Pungor Zoltán Múzeum
A múzeum 10 éves szakszerű gyűjtőmunka eredményeként 1975-ben jött létre és költözött be a 16 századi kiskastély épületébe. A Csempeszkopácson és környékén (Vasszécseny, Nemeskolta, Meggyeskovácsi stb.) összegyűjtött néprajzi, hely- valamint ipartörténeti tárgyi anyag restaurálása és feldolgozása után az első állandó kiállítások 1976 szeptemberében nyíltak meg.
A múzeumként hasznosuló kiskastély 6 helyiségében, a folyosókon és a padlástér egy részében láthatók az állandó kiállítások. A látogatók képet kapnak a 19-20. századi falusi életmód (gazdálkodás, kisipar, iskolaügy, viselet- és bútorkultúra stb.) mikéntjéről.
A helytörténethez kapcsolódóan érdekes látnivaló Csempeszkopács ezeréves építészetét, szobrászatát bemutató állandó kiállítás, mely a millennium tiszteletére készült.
2006-ban elhunyt pedagógus, Pungor Zoltán, a falu életének egyik motorja volt. Nevéhez fűződik például a templom felújítása és a középkori vásárnap megrendezése. De neki köszönhetjük azt is, hogy a lebontásra ítélt egykori kastélymaradványban helytörténeti múzeumot hozott létre – mondta a 2007-évi emléktábla-avatáson Krenner Róbert polgármester, aki Pungor Zoltán pedagógusi, sport- és ünnepségszervezői tevékenységéről is megemlékezett. – Mindig is itt érezte magát legjobban, úgyhogy ezentúl a kastélyt Pungor Zoltán Múzeumnak hívjuk.
A Pungor Zoltán Múzeumban a pincétől a padlásig jelentős néprajzi anyag látható. Itt helyezték el dr. Ferencz Károly hagyatékát: ásvány- és kőzetgyűjteményét, Afrika-emlékeit, preparátumait.
A kastély és a múzeum nem rendelkezik állandó nyitva tartással, előzetes egyeztetés szükséges hozzá!
A museum.hu WEB oldalon, sőt az Önkormányzat WEB lapján is a kiírt telefonszámon “előfizető nem kapcsolható”. Ezt követően nyomozni kezdtem, felhívtam az önkormányzat “Jegyző”-i számát, miután tisztáztuk, hogy hol és mit szeretnék megnézni (kastélyt és a múzeumot, Csempeszkopácson), akivel beszéltem (egy udvarias, szolgálat kész Hölgy), megígérte, hogy megszervezi a látogathatóságot, mivel valóban, az a szervezeti egység, akihez a telefonszám tartozott, az megszűnt. Vissza is jelentkezett az önkormányzati Hölgy és kaptam SMS-ben egy telefonszámot és nevet, aki várt minket szombaton, kinyitotta a kastélyt, így lehetővé téve, hogy megnézhettük a kiállítást és a kastélt is belülről. Két fiatal lány várt minket, az önkormányzat diákmunkában megszervezte, hogy megnézhessük a kiállításokat, KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!
A telefonszámot nem adom közre, mert nincs rá felhatalmazásom, viszont az önkormányzatét ide írom, amin keresztül a segítséget megkaptam: +36 94 377-001.
A templom látogathatósága könnyebb feladat volt, hiszen a település WEB lapján pontos információ van megjelenítve:
Látogathatóság:
A telefonszám is igaz, és a név is stimmel, Cziráki István a műemlék fővédnöke és a kulcs őrzője is egyben. Felhívtam telefonon, és egyeztettük a látogatás időpontját, készséges volt és alkalmazkodott a kért látogatási időpontunkhoz (Pestről nem olyan egyszerű odautazni!), Köszönjük szépen a lehetőséget és a bemutatást, a kapott információkat, továbbá gratulálunk a szép kiadványához a templomnak, melyet a Csempeszkopácsi Egyházközösség adott ki (szép kivitel és színvonalas bemutatása e remek templomnak).
Forrás: http://www.csempeszkopacs.hu/index.php?v=1&p=5&function=2_10
Csempeszkopács, két különálló középkori kisnemesi település, Kopács és Csempesz egyesüléséből jött létre a 19. század közepén.
Románkori téglatemplomát Kopácson, mesterséges dombra építették. A dombot a kitermelt föld helyén létrejött széles árok vette körül. Helyben égetett téglából építették, melyhez egy korábbi építmény római kori nagy formátumú tégláit is felhasználták, a diadalív északi pillérébe beépítve.
A gazdag téglapárkányú keletelt szentély és hajó, a kőből faragott bélletes kapuval, 13. század közepén már állt. Az ugyancsak téglából rakott, ikerablakokkal díszített harangtorony pár évtizeddel később épült. Az így létrejött mesteri tömegritmus az 1200-as évek utolsó harmadában nyerte el mai formáját. A plébániatemplomnak már 1342-ben Szent Mihály arkangyal volt a védőszentje. Az Anjouk kora Kopács aranykora is lehetett, mivel Vas megye főszolgabíróit innen választották.A déli bélletes kapu Gerevich Tibor, a 20. század kitűnő középkori műtörténész szerint, valószínű, hogy az Esztergomban is dolgozó egyik magyar kőfaragó műve. Ifjú Hell Géza, Bogyai Tamás és Dercsényi Balázs, valószínűen a földrajzi közelség miatt, a kaput jáki mester művének tartották.
A hajóbelső nyugati részén található karzat, később épült. Nem kegyúri vagy orgonakarzat, a helybővítést szolgálta. A karzat beépítésével egyidőben nyitották egybe a toronybelsőt a hajóbelsővel. A templom 1526 és 1653 között evangélikus fáratemplom volt. Hozzátartozott Csempeszháza és Kolta.
A szentély és hajóbelső terében látható falképek, festéstöredékek nyolc festési periódust mutatnak be. Ezek a falképek az 1960-as évek kutatása nyomán kerültek elő. Restaurálásuk Lente István festőrestaurátor vezetésével történt. Az első periódust a szentély falán látható, vakolatlan meszelt falra festett három apostolfej képviseli. Az apostolsort a templombelső bevakolása után újra megfestették a szentélyben. Az északi falra előbb Ábrahám áldozatát, később Ádám és Éva bűnbeesését festették meg.A reneszánsz korát, a hajót és a szentélyt elválasztó diadalív mértanias díszítése képviseli, amely a nyolc festési periódusból az ötödik. Ezt követik a szentély és hajó virágcsokrai, a hit, remény és szeretet alakjai a szentély kupoláján. Az utolsó periódust a déli falra festett, Feltámadt Krisztus alakja jeleníti meg. A szentély és a hajó párkányzatán látható mértanias díszítő festés a 17. században keletkezett, amikor a templom külső homlokzatát is bevakolták. Rangos tárgyi emléke a templomnak a barokk oltárkép, levéldíszes keretezésével, függőleges és vízszintes hármas kompozíciójával, a Szentháromsággal és a Szent Családdal. A levéldíszes keretezés tetején áll Szent Mihály szobra. Az oltárképfal 1758-ban már a szentélyben állt.
A karzat északi falán id. Dorffmaister István Szentháromság képe az érett Nyugat-Magyarországi barokk korszakát képviseli.
A templom 1966-68 közötti restaurálása Mendele Ferenc építész vezetésével készült el.
A 21. század első éveinek restaurálási munkáit Módy Péter kőszobrász, Juhász Györgyi festő restaurátor és Jeney Zoltán farestaurátor végezték el.
Templom belső:
A toronyba is felmásztam:
