Érdemtelenül nem ismert értékek
Pácin, Mágóchy-Alaghy-Sennyei kastély
Pácin, Mágóchy-Alaghy-Sennyei kastély, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Bodrogközi Kastélymúzeum
3964, Pácin, Kossuth kert.
GPS: N 48.330233, E 21.828647
Utolsó látogatás: 2007.03.16. (2003.06.22.)
Külső hivatkozások:
http://pacin.hu/telepulesunk/a-magocsy-kastely-es-vendeghaz
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pácini_várkastély
https://www.kastelyok.com/adatlap.php?details=183
http://elmenyekvolgye.hu/varak/30-pacini-varkastely
http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=3026
https://www.facebook.com/Magocsykastely/
https://www.facebook.com/pacinikastely/
https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.729667077107122
http://www.kastélyok.hu/Lap.php?cId=630
A kastély kiállítása látogatható, rendezvényekre, esküvői fotózásra, művészeti rendezvényekre kibérelhető. A kastély egyik melléképületében max. 7 fő részére szálláshely üzemel. Előzetes bejelentkezés,a szálláshely igénybevétele,illetve csoportos látogatás estén a 20/4272433 telefonszámon.
2012.01.03-án az alábbi levelet kaptam, Sajtóközlemény-ként:
Bodrogköz az ország leghátrányosabb helyzetű kistérségei közé tartozik, ugyanakkor természeti szépségeit tekintve kevés hely veheti fel vele a versenyt az országban. Azonban olyan értékek is találhatók itt, amelyekről eddig csak kevesen hallottak. Ezt orvosolandó 2009 táján, három szomszédos település, Karos, Karcsa és Pácin a Herman Ottó Múzeum szakembereivel karöltve egy olyan nagy szabású turisztikai fejlesztésbe vágtak bele, amilyenre még nem volt példa hazánknak ebben a szegletében, de az ország egészét tekintve is unikálisnak nevezhető.
2012.09.12.-én a következő levelet kaptam, Bodrogköz Öröksége, Karos, Karcsa, Pácin turisztikai célú fejlesztése:
Az ország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségeként besorolt Bodrogközben három szomszédos település, Karos, Karcsa és Pácin a Herman Ottó Múzeum szakembereivel karöltve olyan nagy szabású turisztikai fejlesztést valósítottak meg közel 400 millió forint értékben, amilyenre az elmúlt évszázadokban nem volt példa hazánknak ebben a szegletében. Az ünnepélyes külsőségek között átadásra kerülő beruházások, új interaktív kiállítóterek révén a Bodrogközbe ellátogató vendégeknek XXI. századi körülmények között évszázadokat felölelő, a honfoglalástól a kései reneszánszig tartó időutazásra nyílik lehetőségük.
……
További információ: Felhős Enikő”
Pácin település
A magyar – szlovák határ közvetlen közelében található ősi település Pácin a Bodrogköz gyöngyszeme. A falu mintegy 1700 lakosa a térséget meghatározó mezőgazdaságból él. Pácin a középkorban a szomszédos Karcsával együtt a tokaji, a tállyai, majd pedig a regéci vár birtokai közé tartozott, s így földesurai jelentős főúri családok voltak.
A 16. században a birtokok Serédy család tulajdonában volt. A falu új birtokosa 1570-től a Mágóchy család.
A kastély története
A kastély 1581-ben egy természetes vízfolyásokkal körülvett homokdombra épült. Az épület két szintre, egy egyszerűbb kivitelű földszintre és egy gazdagon díszített emeletre tagolódott. Az egyemeletes kéttraktusos épülethez akkor még nem tartozott torony, és nem vette körül várfal, vizesárok. A külső homlokzat díszeit nemcsak az ablakkeretezéseken kívül, az épület sarkait kék-vörös színűre festett armírozással hangsúlyozták.
Mágóchy családot követően a birtokok a Rákóczi család kezébe kerültek, majd ismét az Alaghy család tulajdonába. Alaghy Ferenc 1590-ben költözött be a reneszánsz kastélyba és jelentősebb átalakításokat végzett a kastélyépületen.
Az épület déli sarkaihoz egy-egy toronyszerű építményt emeltetett, melyeket felül ma már ismeretlen formájú pártázatos törpeárkádsor zárt le. Az árkádokat és a falfelületeket gazdag, festett díszítés borította. A kastélyt tornyos – védőfolyosós – lőréses fallal is körülvette. A mai kastélyban látható az egykori külső kapuból származó évszámos-címeres kőkeret, amelyen az 1591-es évszám látható, és szépen faragott, reneszánsz párkányú guttasorral és rozettával díszített.
A kastély a 16. század végén élte fénykorát. Az új tulajdonos 1631 végétől a Sennyey-család, akik a Tokaji-féle hegyaljai kurucz felkelést követően az erősen megrongálódott kastélyt helyrehozták. A 19. században kiépítették az épület északnyugati sarkát, majd 1856-ban a kastély a romantikus építészeti stílus jegyeit öltötte magára. A 20. század elején alakították át a kastély 16. századi fűtés-, közlekedés- és nyílásrendszerét.
Hozzászólásként érkeztek a műemlékek fóruma FB csoport oldalra:
“András Vándor már csak a rend kedvéért Kisné Nagypál Judit majd Erdei Feri és persze Koroly Jozsef 1970 ?”
“Gábor Kerner A fent említett nevek közül az első kettő a tervezőket, a harmadik a kivitelezőt fedi, aki az Országos Műemléki Felügyelőség /de jó leírni/ építésvezetője volt…….”
A kastélyban lévő kiállítási anyagról
A hajdani fényében pompázó kastély egyik fő nevezetessége a Bodrogköznek. Teljes képét adja a tájegység népművészetének, népi kultúrájának.
A Bodrogközben a kiemelkedően gazdag és egyedi arcú szőttesek mellett a népművészet egyéb ágai szerényebb, kevésbé díszes és jellegzetes tárgyi kultúrát őriznek. Az egykori népviselet, amely a századfordulón élte virágkorát, inkább puritán, mint díszes. A fafaragások, gyékény- és vesszőfonások is inkább a gyakorlati felhasználást szolgálták. A lakóházak bútorainak túlnyomó többségét a környező nagyobb városok, főként Sátoraljaújhely vásárain vették. A jellegzetes, sötét alapszínűre festett, virágos díszű – sok esetben évszámos bútorok – az újhelyi asztalosmesterek keze munkáját dicsérik. A sárospataki fazekasság több évszázados monopolhelyzetét a XIX. század második felében fokozatosan megtörték a zempléni kőedénygyárak.
A néprajzi kiállítás folytatásaként megtekinthetők a külső védőfal saroktornyaiban látható bemutatók, így többek között a Bodrogköz halászatának kiállítása.
A kastély egykori berendezését rekonstruáló enteriőröket is kialakítottak a múzeumban. A földszinten, az épület egyetlen eredeti boltozott termében a XVII. századi funkcióinak megfelelően kamra-raktár, mellette pedig konyharekonstrukció látható. Az emelet termeinek eredeti funkciójára csak a gerendamennyezetes nagyterem berendezésekor lehettek tekintettel a kiállításrendezők. A XVII. század elején, amikor a kastély fénykorát élte, e teremben volt az ebédlő. A középen elhelyezett, a XVI. század derekáról származó nagyméretű asztal, és körülötte a székek, a tálalószekrények, s az egyéb berendezési tárgyak jól érzékeltetik a késő reneszánsz lakáskultúra jellemzőit. A többi emeleti terem berendezési tárgyai is azt a korszakot idézik, amikor még a késő reneszánsz kastély szinte eredeti pompájában állott fenn.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: