Utazási lázban – Megvalósulás 2018. június (5)

Tartalomjegyzék

• 1.rész, Utazás a szálláshelyre (Oberreiter Panzió, Ausztria, Fusch an der Grossglockner)
• 2.rész, Grossglockner Hochalpenstrasse, Defereggental, (Ausztria, Tirol tartomány)
• 3.rész, Königsee, (Németország)
• 4.rész, Schlegeis Alpenstraße, (Ausztria, Tirol)
• 5.rész, Gasteinertal, (Ausztria, Salzburg)
• 6.rész, Kals am Großglockner, Lienz, (Ausztria, Dél-Tirol)
• 7.rész, Hazautazás, (Magyarország, Budapest)

Mai úti-cél a Gasteinertal, ahol a fő attrakció Bad Gastein, Stubnerkogel-en lévő kábelhíd volt (fejképen látható), aztán a visszautat kicsit átalakítottam, mindenféle kitérőkkel tarkítva, hogy ne csak az “unalmas” autópályákon járjunk..

Az utazás során megtett útvonal a Google idővonalamon rögzítve

Ahogy rátértünk a Gasteinertal útjára, egy alagút tetején csücsül Klammstein vár, nagyon meredek gyalogúton lehet feljutni, benne kiállítás és Gasthof üzemel (étterem, kávé).

Az eredeti úti-cél csupán a “kötélhíd” volt Bad Gastein-ben, úgy teveztem, hogy a visszaúton egy kastélyban fogunk ebédelni, de odafelé menet láttuk, hogy a kastély (Bad Hofgastein Anger, Weitmoser Schlössl (várkastély), még zárva (előszezon!), így a programot menet közben át kellett szerkeszteni.

A felvonóval felutaztunk a Stubnerkogel-re (kabinos felvonó, fel/lemenet 25,50€/személy), megcsodáltuk a kilátást, átsétáltunk a függőhídon, a “Fotópont”-nál készítettünk emlékképet (hogy a kételkedők elhiggyék, valóban ott jártunk), amit a szálláshelyre visszaérkezve  letöltöttem a WEB-ről, a felvonó jegy vonalkódja alapján, és visszautaztunk a völgyi állomáshoz.

Emlékeztem rá, hogy 2017-ben jártunk Gasteiner Alpenstraße-n, Bad Gastein-t elhagyva, az út végében volt egy kiváló Gasthof, ami házias ételeiről nevezetes. Megbeszéltük Feleségemmel, hogy oda megyünk ebédelni, így történt. A fizetős út-ra (5€/személy) érkezve elkezdett esni az eső, mire elértünk a Gasthofhoz, már szakadt, szerencsére egészen közel tudtam parkolni a bejárathoz, így megúsztuk a bőrig ázást.

Megebédeltünk (2x leves + 2 főétel, ásványvíz, 40€), a leves egy laposnak tűnő tálkában volt, de ez mégsem egy csésze volt csupán, a főétel felét bizony ott hagytuk (nagyon szégyelltük), pedig nagyon finom volt, a Tulajdonos (aki egyben pincérkedett is) meg is jegyezte, a magyarok nagyétkűek ám. Mire az ebéddel végeztünk az eső elállt, így tudtam készíteni napsütéses felvételeket is, mint az fentebb látható.

Nagyon furcsán volt írva az étlapra a választott főételem, valamiféle Pongauer tál, aztán mikor kihozták láttam, hogy ez ugyanaz amit az elmúlt héten már háromszor ettem, bár ez nézett ki a legjobban és ezt valóban többféle sajtból készítették, de, hát akkora adag volt, hogy akár három embernek is elég lett volna. Amúgy ezt a sajtos nokedlit, sült hagymával mink Tiroli ételnek ismertjük, és eddig mindig felismertem a nevéről, most ez nem volt sikeres, finom volt, a tálalása is a kovácsolt vas serpenyőben is különleges tálalás volt.

A Gasthof WC-ben az ablakban különös eszközöket láttam, tudjátok mik ezek?

Ebéd után elindultunk visszafelé, úgy gondoltam, rengeteg időnk van még a szálláshelyre való visszaérkezésre, nézelődjünk, a főutakról le-letérve.

Rögtön, ahogy visszaértünk az alpesi útról, megláttam a kis településen egy templomot, kanyar felé, és amikor odaértünk, a templommal szemben pedig egy kastély volt, nem is akármilyen (magántulajdon, nem látogatható), a templomot megnéztük, a mennyezete egy csoda, az egész teret betöltő freskóval.

Folytatva utunkat megpróbáltunk bejutni Bad Hopfgasteinbe, majd Dorfgasteinbe, de egyiknél sem volt sok szerencsénk, hamar behajtani tilosba futottunk, a centrumok mindkét településen sétáló centrumok.

Amióta ide járunk Fusch-ba (már vagy 15 éve) a 311.sz. főútról be lehet látni egy hegyre, ami úgy fest mint egy modellvasút terepasztala. Na gondoltam, most van rá időnk megnézzük közelebbről is. Valóban lekanyarodtam a főútról és elkezdtünk felfelé “mászni” (majd az úti-videón látható lesz!), csodás látvány volt közelről is. Ahogy autóztunk felfelé (egy nyomsávos, tanyákhoz vezető utak) hátrapillantva látom, hogy egy rendőrautó követ, utolérve megkérdezték, hová-hová? Éppen egy kereszteződésbe értünk, így válaszoltam, hogy éppen most fordulnánk visszafelé, megnyugodtak, hogy nem a tanyákat akarjuk feltörni, felderíteni, Ők mentek tovább, az ellenőrző kőrútjukon, mink pedig vissza fordultunk.