Barangolás Európában Határok nélkül

Utazási lázban – Megvalósulás 2018. június (4)

Hozzászólások (0) Nyomtatás

Schlegeis Alpenstraße, Ausztria, (negyedik nap)

 
A mai program még nem eldöntött, most nézelődöm a PanoramaTV (O3) WEB kamera felvételei alapján választunk, eldöntöttem a Schlegeis Alpenstraße -t látogajuk meg.
Emlékeztetőül a tervezés folyamatát itt nézhetik meg, jócskán lesz különbség!

Tartalomjegyzék

2004. augusztusban voltunk a Schlegeis Alpenstrasse végében lévő víztárolónál, akkor szakadt az eső, nem sokat lehetett látni, akkor megebédeltünk és irány vissza a szálláshelyre.

Az utazás során megtett útvonal a Google idővonalamon rögzítve:

Reggel mikor elindultunk a 120 km-re lévő szálláshelyünkről felhős volt ugyan az idő, de esőnek semmi nyoma, bár a PanorámaTV WEB előrejelzése szerint, napközben bárhol lehet zápor.

Útközben a táj csodásan nézett ki, az előző napi záporokból eső csapadék elpárolgása következtében, az alsó felhőszint kb. 1500 méteren a hegyek derekán egy “gallért” alkotott. Az út a Gerloßstraße-n át vezetett, de odafelé nem a főúton (fizetős, napi jegy, 9,50€), hanem egy hegyi úton át vezetett. Ugyan Én is erre szerettem volna utazni, de a Google GPS is ezt az utat választotta, gondolom, a fizetős út miatt. Ezen az úton már utaztunk néhányszor, de most is egy kalanddal ért fel. Helyenként csak egy autónyi szélességű, így a szembe forgalom esetén valakinek vissza kell tolatni egy kitérőig. Hát nekünk is volt “találkozásunk”.

A Gerloß település előtt jelzi egy tábla, hogy “Vigyázat 17 km hosszan tehénveszély”, bizony ez igaz, bárhol számítani lehet az úton bóklászó tehenekre.

A Gerloßstrasse-t megmászva (helyenként 10-15% emelkedő), átértünk a Zillertal-ba, majd leágazva a Schlegeis Alpenstraße következett.

 
Az út elején két irányt lehet választani, óránként nyitják a hegyen átvezető alagutat, vagy a hegyet megkerülve egy szurdok is lehet az irány. A szurdok csodás látványt nyújt az utazónak, a vezetőnek pedig kihívás a szűkségével és kanyarjaival. A víztárolóhoz vezető útrész fizetős, lámpás irányítással, most 20 percenként nyitották meg 1-1 irányban. Erre szükség is van, mert több helyen csak egy autó szélességű, na meg van 4.db. sziklába vájt alagút is. Felérve a víztárolóhoz, “természetesen” el kezdett esni, mit esni, szakadt az eső.

Az Étterem pedig pont, csütörtökön “Ruhetag” (szünnap) miatt zárva volt, de egy táblára kiírták, hogy ha megkerüljük az éttermet, akkor ott fent valahol van egy Hütte (menedékhely), próbálkozzunk ott a vendéglátással. Próbáltam legalább néhány képet készíteni, de elég reménytelen volt, az eső miatt. Beöltözve esőkabátba, esernyő az egyik kézbe, hogy ne ázzon szét a kamerám, egy kézzel (stabilitást majd adja a kamera stabilizáló rendszere, adta is!) azért készült néhány kép.
 
A Hütte-ben megebédeltünk (leves 2x + Wienersnitzer megfelezve + tea + 6.db. képeslap = 40€), mire befejeztük az ebédet elált az eső, így végül tudtam néhány használható képet is készíteni a gátról és a víztároló környezetéről is. Szemben a Hüttével, a tó végében egy havas hegy, szokatlan a mi szemünknek, júniusban.
 
Megint elkezdett az eső esni, így aztán a további sétákról lemondva elindultunk visszafelé a Schlegeis Alpenstraße-n,
A víztároló végében lévő havas hegy szokatlan a mi szemünknek, júniusban!
 
Megvártuk a jelzőlámpa zöld fényét és elindultunk lefelé, előttünk egy hegyi, helyi járatú busz lavírozott a szűk alagutakban (helyenként majdnem súrolta a mennyezetet, a kanyarok bevételéhez pedig figyelmesen kellett lavíroznia, hogy bevegye a 360 fokban visszakanyarodó utat, meg ne érjen le az eleje/vége a busznak, de hát ezek a sofőrök csukott szemmel is végigmennek már ezen az úton, hogy naponta megteszik 10-20 szór.
 
Zillertalt elhagyva, a Gerloßstraßera kapaszkodás közben, már korábbi útjaink során is láttunk az útról egy különös formájú templomot (nem az Alpokban megszokott hegyes torony), de korábban nem találtam megállási helyet a a kanyargós emelkedőn, ráadásul pont egy 360 fokos visszafordulónál van a templom. Most nem mentem el mellette, kissé szabálytalanul, a kanyarban lévő buszmegálló legelejében álltam meg, Feleségem az autóban várt, ha valaki kifogásolná a megállást, tud jelezni, hogy a templomban vagyok.
A templomnál volt egy információs tábla, innen meglett a templom neve (Wallfahrtskirche Maria Rast am Hainzenberg, eredeti bemutató WEB oldal).
A templom rövid ismertetése (részletes FB album később itt). Már 1300-ban egy kis kápolna állítólag a Hainzenbergi pihenő mellett állt, amit az 1659-ben a “Maria Rast” zarándoklat alapítója nevet kapta. Más hagyományok szerint Maria Rasztot a “Knappenkapelle” néven említik, amelyet a Hainzenberg aranybánya bányászai adományoztak. A hely nagyon látogatott lett és zarándokhellyé fejlődött.
A Zillertal után felkapaszkodtunk ismét a Gerloßstarsse-n át, most a fizetős főúton utaztunk, így most ráláttunk a Krimml vízesésre is egy panoráma parkolóból. Lent a vízesésnél nem álltunk meg, már többször láttuk, a hosszú séta, és főleg a mászás, az sajna már a múlté, azért korábbi képekből összeállított FB albumom itt megnézhető.

Útközben ugyancsak bele “ütköztünk” a tehén akadályba, de a kis rafináltak, azt színlelték, hogy átmennek az út túloldalára, de nem, irányt váltottak és előttünk menve “felhintették” lapos plecsnikkel az utat, alig tudtam kikerülni a “taccsokat”.
 
Utunkat tovább folytatva áthaladtunk Mittersil városon, ami felett a hegy derekán látható egy Várkastély, benne múzeum és hotel kapott helyet. Mostani utazásunk során nem álltunk meg, így korábbi FB albumot itt nézhettek meg.
További utazásunk eseménytelenül folytatódott (leszámítva az esőt), na jó legyen még itt egy kép Mittersil körforgalmáról, találgassatok mit ábrázolhat e szokatlan alkotás (a megszokott virágos körforgalmak helyett).
 

.

Hasonló bejegyzések:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!