Az FB csoport oldalamon indítottam egy úti-beszámoló sorozatot, ennek egyik darabját most átteszem ide, azzal a céllal, hogy megtudjam, van-e hajlandósága az FB közösségnek egy nem FB bejegyzés nézegetésére?
Korábban is már sok bejegyzést készítettem, ezen a “blog” oldalon, de azt tapasztaltam, hogy ezek a bejegyzések csupán néhány embert érdekelnek annyira, hogy letérjenek az FB útról és egy “idegen”-nek tűnő formátummal ismerkedjenek meg.
Kedvelem ezt az oldalt, mert egy egyszerűen, és jól kezelhető szerkesztő tartozik hozzá, amivel szerintem látványos bejegyzéseket lehet készíteni, amik áttekinthetőek, eléggé képesek ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést, sőt még videókat is be lehet illeszteni, a szöveg áttekinthető, formázható, színesíthető, stb. Nos most meglátom, van-e értelme ezt az oldalt fenntartani?
A mostani bejegyzésnek már van előzménye, ezt 1-1 arányban áthozom most ide, és itt fogom befejezni, az FB bejegyzésben csupán egy hivatkozást fogok elhelyezni erre a bejegyzésre. Az eredeti (félbehagyott) bejegyzés az FB-n itt látható.
Utazási lázban – Megvalósulás 2018. június (3)
……………… szerkesztés alatt, ha ez a bekezdés eltűnik, akkor lesz befejezve, addig türelmet kérek szépen ……………..
Ha valaki már járt erre, amelyik a mai célpontunk volt, az a bejegyzés fejképéből már kitalálhatta, hogy merre jártunk az utazásunk harmadik napján.
…………….. Itt tartok a szerkesztésben, készülnek a hozzá tartozó videók, képes albumok …………..
A mai célpont Németország volt, a Königsee. Már többször jártunk itt, csónakáztunk a tavon az elektromos hajókkal, a mai kirándulás különlegessége a megközelítésben volt. A GPS beállításaiban kitiltottam az autópálya használatot, így egy új útvonalon autóztunk.
Az odaútról szerkesztett úti-videó itt nézhető meg (számunkra is ismeretlen volt, autópálya nélkül!):
… videó helye …
Az út során az autós biztonsági kamerája által rögzített képekből összeállított FB album itt nézhető (majd) meg.
A TV panoráma időjárás előrejelzésből látható volt, hogy nem lesz felhőtlen a mai nap, bizony zápor, zivatar bárhol előfordulhat, elő is fordult, de szerencsére csak a tótól visszafelé a szálláshelyre vezető úton.
A kikötőtől (parttól) kb 500 méterre van egy hatalmas parkoló, ahol az autót hagyni lehet, egész napos parkolási díj 5€ volt (parkoló automatánál fizetendő), innen gyalog lehet eljutni egy “bazár sor” között a tóparton lévő kikötőig. Megláttam egy “riksa”-t 2 személyes tricikli, egy fiatalember tekerte, megkérdeztem, mennyi a tarifa a kikötőig, 8€, mindjárt be is ültünk és kényelmesen jutottunk el a kikötőbe, ez Feleségemnek kedvezett nagyon, mivel a gyaloglás a balesete óta nem tartozik a kedvenc mozgás fajtái közé.
A hajóút oda-vissza a Bartholome kikötőig 15€/személy volt, bankkártyával tudtam fizetni.
A hajon telt ház volt, ráadásul egy kiránduló nyugdíjas német csoport adta az utazók többségét.
Ne tudjátok meg, ricsaj, bunkósság, stb, nem is részletezem. Még fényképezni, videózni sem tudtam, ahogy szerettem volna, folytok elém jöttek, rohadtul nem érdekelte őket, csak saját magukra figyeltek!
Útközben a tó közepe táján megállt a hajó (így szokták), viszonylag közel a sziklafalhoz, és zenei bemutatóval illusztrálta a hajó kísérő a visszhang jelenséget a trombitáján játszva.
… videó helye …
Megérkezve a St. Bartholome hajóállomásra, láttuk, hogy itt bizony ebédelés nem lesz, tömeg, egy szabad asztal se. Megnéztük a néhány éve felújított templomot (St Bartholomew’s Church) és a következő hajóval visszaindultunk.
Ugyan amikor a hajóval elindultunk visszafelé a kiindulási hajóállomásra, elkezdett csöpörészni az eső, de mire kiszálltunk a hajóból, már csak szemerkélt, majd abba hagyta. Meg tudtunk ebédelni a tó parton, a hajóállomásnál, egy étterem teraszán, az asztalunk közvetlenül a tó parton volt. Gyors, udvarias kiszolgálásban volt részünk, leves és “Tiroli sajtos nokedli”-t ettünk megfelezve a Feleségemmel, de még így is hagytunk egy kevéskét, és vízzel együtt fizettem 30€-ot.
Eredetileg a tavi csónakázást követően tervbe vettem egy panoráma út felkeresését, de az időjárás kiszámíthatatlansága okán ezt most töröltem, ez lett volna: Roßfeldhöhenringstraße, 16 km hosszú (8€), 13% lejtő/emelkedő, 1000 m szintkülönbség, fizetős)
A szálláshelyre visszafelé egy másik úton utaztunk (autópálya még mindig kizárva), majdnem teljesen ismeretlen útvonalon és a Zell am See-nél értünk vissza. Ezen a szakaszon bizony többször esett, de mire a szálláshelyre visszaértünk (Fusch) teljesen elállt. Korán érkeztünk vissza (16 óra körül), így bőven maradt idő pihenésre, kihasználva a szobához tartozó balkont, nagyon jól esett a semmitevés, sörözéssel párosítva.
A szokásos esti programként a képek, videók lementése, néhány előkészítő tevékenység az utazási élmény beszámolókhoz (vázlatok összeállítása) és hamarosan megyek aludni, hogy holnap ismét belevágjunk, hogy hová?, azt még nem döntöttük el, majd a reggeli friss panoráma időjárás képek alapján eldöntjük.
Este elméláztam a szálláshelyünk fürdőszobájának mosdó részével kapcsolatosan, jól néz ki, de szerintem abszolút nem praktikus, ez a hosszú vályú, kihasználatlan, a víz lassan folyik le, mivel majdnem vízszintes, stb., szerű mosdó.
Részletes bemutató képes albumok videók készülnek majd, de csak otthon a nagy számítógépen, ezért erre még várnotok kell, szíves türelmeteket kérem.
……………… szerkesztés alatt, ha ez a bekezdés eltűnik, akkor lesz befejezve, addig türelmet kérek szépen ……………..
