Ez egy félresiklott terv története lesz. Az alábbi térképen látható az egész napi útvonal a Google térkép “idővonalam” alapján:
Ennek a Blog bejegyzésnek a keletkezését végigkövetheti az, akinek van rá ideje, szán is rá időt, sőt érdekli is a történet. Ezt most a keletkezéskor megosztom Facebook oldalamon, így folyamatában nyomon követhető lesz, hogyan telik meg tartalommal.
Ezt a Cafe.blog WEB lehetőséget alkalmazom a megjelenítésre és közreadásra, mivel ez a Facebook lehetőségeit messze túlszárnyalja, mutatós, színes riport készíthető vele. Ugyan nem nagy népszerűségnek örvend, látogatottsága elenyésző, de, ha már 1 ember érdeklődését sikerül felkelteni vele, sőt, esetleg tanul is a tapasztalataimból és nem kerül olyan csapda helyzetbe, mint amibe mink kerültünk, akkor már megérte a fáradságot. Egy nappal az indulás óta 24-en voltak rá kíváncsiak, ez felül múlja az eddigi érdeklődést, fantasztikus!
Ugyebár a szombati nap munkanap volt, a május 1-i hosszú hétvége hétfői napjának ledolgozása. Mivel nagyon jó kiránduló időt jósoltak még pénteken eldöntöttük párommal közösen, hogy félre teszem a munkát (egyéni vállalkozó vagyok) és kirándulunk egy jót, élvezzük a Tavasz-t.
Az eredeti elképzelés szerint Babócsára mentünk volna, ott a “Basa kert”-et néztük volna meg. Már régebben is készültünk ide, de nem olyan egyszerű pontos információt beszerezni, már egy héttel korábban feltettem a Facebook-ra információ kérést, ezt megosztottam több oldalon is, hogy megtudjuk, hogyan is áll a nárcisz mező virágzása. Sajnos hiába információ nem érkezett. Aztán három közvetlen Babócsai oldalnak írtam személyes üzenetet és kértem a segítségüket, nos az egyikkel sikerrel jártam (Babócsáért Egyesület), mert kaptam választ. Megadták egy ott lakó oldalát, aki posztolt a saját oldalán csütörtökök készített képeket. Sajnos a képekből arra lehetett következtetni, hogy egy látogatásnak még semmi értelme, még csupán néhány szál virág nyílott csak ki.
Az eredeti élpontot így töröltük, ide csak május elején lesz majd érdemes elmenni. Szomorú, hogy a település WEB lapján még 2017 évi Nárciszfesztivál adatok szerepelnek az ideiről semmi hír. A tömeges rendezvényeket nem kedvelve, az ilyen fesztiválokat nagyívűen elkerüljük, na majd meglátjuk, sor kerül-e a Nárciszmező személyes felkeresésére.
Ez lett volna a Babócsai kirándulás Google térképe
Babócsa helyett a következőt találtam ki, 2 hete találtam egy Facebook postot, mely szerint Kőröshegyen “Tulipánszedés” akcióra kerül sor, a “Levendulás park”-ban, ahol 100.000 darab tulipánt ültettek. Ez egy fantasztikus látvány lehet gondoltam a megosztott blog bejegyzés szerint (sajnos az eredeti postot már nem találom). A közreadott információ szerint csodás látványosságnak ígérkezett. Aztán még találtam a közelben is egy hasonló tulipánszedési akciót Bálványos-nál a “Kincsek Völgye” helyszínen. Na ezért a két helyszínért már érdemes elutazni, gondoltam. Találtam még hozzá egy harmadik helyszínt is, ami Vértesacsa és Alcsútdoboz között a 811.sz. főút mellett van. Érdekessége az utóbbinak, hogy már legalább 20 éve járunk szinte rendszeresen (biztosan számtalanszor) ezen az úton, de még soha nem botlottunk bele ebbe a nevezetességbe, ez pedig a: Föngyöskert Gyógyító Völgy, Fejér megye
“A Kárpát-medence Nemzeti Gyógynövény és Fűszerkertje” nevet viseli. Így már egy egész napos program is összejöhet, gondoltam, hát nem egészen így sikeredett.
Végül megterveztem a szombati kirándulásunkat 3 helyszínnel, a Google térképen így nézett ki:
A valóságban megtörtént kirándulásunk útvonala végül is az alábbi képen látható, melyet a Google térkép “Idővonala”-ról mentettem le:
Ha összehasonlítjuk az eredeti tervvel, bizony a 3 helyszín azonosságán kívül nem sokban hasonlít egymásra, nos ennek van néhány oka, ezt fogom elmesélni a következőkben. Úgy tervezem, hogy lesz egy összefoglaló, és lesznek részletezők, melyekben 1-1 helyről adok majd információkat. Az útról videó is fog készülni, hiszen az autóban van egy biztonsági kamerám, amely rögzíti a teljes utazást, így az is betekinthet majd az utazásba, aki még nem járt ezen a környéken.
Muszáj egy kis kitérőt írnom, hogy megelőzzem a hirtelen gondolatokat, “mit kell sírni egy kis sétához, gyalogláshoz, ennyit mindenki kibír!“, meg fogjátok érteni, ha a történet további részeit olvassátok majd. Feleségemet 3 évvel ezelőtt, pont az 50.-dik házassági évfordulónk ebédjét követően Örvényesen (Balaton) baleset érte, amikor fel akart állni az asztaltól, a széket hátratolva volna, de annak lába megakadt a térkövezett teraszon, a szék lábában megbotlott és elvágódott, majd mozdulatlan maradt. Mentőt kellett hívni, akik a Veszprém megyei kórházba szállították, röntgen, és kiderült, hogy a comb csontját eltörte, azonnali műtétre lett volna szükség, de a rossz vérképe miatt erre még 3 napot várni kellett, hogy vért szerezzen be a kórház és feljavítsa a vérképét műthető állapotra. 1 hétig volt a kórházban, Én pedig leköltöztem 1 hétre, hogy elláthassam, látogathassam, a kórházi körülményeket nem részletezem.
Megműtötték, vas szeget kapott, amit 2-2 csavarral rögzítettek, de a felső 2 csavar “kicsivel” hosszabbra sikerült (nem volt rövidebb), emiatt 1 évig fájdalomcsillapítón élt, 1 év után sikerült rábeszélni a műtétet végző orvost, hogy szedje ki a két felső csavart. 1 év után új műtét, kiszedte a felső két csavart, a fájdalom megszűnt ugyan, de a lába rövidebb lett 2-3 centivel, ugyan volt több hónapos rehabilitáció (gyógytorna), de az állapoton alig javított. Azóta mászkálás, emelkedő, lejtő kizárva, lépcsőzés kizárva, szóval a túrázás kizárva.
Így talán érthető lesz, hogy egy-egy hely meglátogathatóságánál szempont lett, hogy minél közelebb jussunk a bejárathoz autóval, legyen lift, ha emeletre kellene feljutni, stb. Nagyon fontos lenne, hogy egy hely kiválasztásakor, már előzetesen kiderülhessen, hogy számunkra látogatható-e a kiszemelt hely, sajnos ez a legtöbb esetben szinte lehetetlen, a mozgáskorlátozásra vonatkozó információkat legtöbbször nem jelzik, azok sem, akik bemutatnak egy helyet, szuper, csodás, stb. aztán még a képeket is szerzik, kapják valakitől, azaz a “vakvilágból, személyes” tapasztalat nélkül sok esetben születnek bemutatott anyagok.
A legegyszerűbb lett volna a megközelítés a városon keresztül (Budapest XV.kerület, azaz észak-Kelet), azaz a fő útvonalon kijutni az M7-es autópályára. Először is, az M7 nem tartozik kedvenc útvonalaink közé, tömeg, rengeteg balesettel. A tervezésnél figyelembe véve az első helyszínt (Vértesacsa), a legpraktikusabb lenne az M1 – majd Bicske térségében áttérni a 811.sz. főútra. Sajnos az M1 szörnyű állapotba kerülése, a rajta lévő hatalmas autós (kamion, meg gazdasági migráns) forgalom és a folyamatos karbantartás hiánya teljesen tönkre tette a szélső sávot, ugyan a Budapest – Bicske szakasz “Javításával” végeztek, de ennek következtében már nem igazán nevezném autópályának, mivel a szélső sávban 80 km/ó, a belső sávban 120 km/ó-ra korlátozták a forgalmat, így aztán a régi 1.sz. főutat választottam, majd Biatorbágynál áttértem a 811.sz. főútra. Innen már Vértesacsa már útba is esett. Észak-Kelet-Pestről pedig átjutni a belvároson, főleg a szombati munkanapon, na ez nem egy egyszerű feladat. Az M3 bevezetőjén dugó, a Róbert Károly krt.-n dugó, az Árpád hídon dilatációs javítási munkák (mit munkák, áthidaló és sebességkorlátozás, idehaza ez a javítási módszer) miatt szintén dugó. Az előbbiek okán az M0-át választottam, de mivel ez nem igazán körgyűrű, hiszen hiányzik a Megyeri híd és az M1 közötti szakasz!), így a Megyeri híd után a Szentendrei úton kell bejutni a centrumba, majd keresztül a János hegyen, majd Budakeszin, lehet kijutni Budaörsig, hogy rátérhessünk a régi (viszonylag jó állapotban lévő) régi 1.sz. főútra. Így is történt, köszönhetően a Szentendrei út jó forgalomszervezésének (3 sáv, zöld hullámos közlekedési lámpák), akadály nélkül át is jutottunk a városon és elértük az 1.sz. főutat.
Máris belefutottam egy hiányosságba, sajnos nem tudom az eredeti elképzelésem szerint a részleteket bemutatni, most érzékeltem, hogy a tegnapi utazásunk autó-kamerás felvételei nincsenek meg az indulástól, egészen Székesfehérvárig, így már az első helyszínt sem tudom teljes egészében bemutatni, így az első helyről, csupán néhány képem lesz, amit a helyszínen fényképeztem.
A felvételek Székesfehérvártól állnak rendelkezésemre, így most innen tudom bemutatni az utazást videón összefoglalva. Az 1.részben bemutatom az M8 gyorsforgalmi autóút Székesfehérvár és a 72.sz. főútvonal közötti szakaszát. A Várpalotai szakaszt 1 hónapja adták át a forgalomnak, na igen ezt nevezem eurólai minőségnek, de jó lenne (álom!), ha az ország útjai ehhez hasonlítanának (csupán elegendő lenne, ha hasonlítanának).
Egy Blog-ban akadtam bele ebbe a helyszínbe, úgy mutatták be mint egy csodát. Jó szöveggel és látványos képekkel, így került be a kirándulás első helyszíneként. A 811.sz. főúton, Alcsútdobozt elhagyva, Vértesacsa határában van a kert bejárata, alig lehet észrevenni, ha valaki nem tud róla, akkor simán elautózik mellette, mint, ahogy mink is már több mint 10 éve járunk erre és még korábban nem vettük észre. A Google térképen rajta van, így találtam meg a GPS koordinátáit is, és találtam rá a WEB lapjukra is.
Megérkeztünk a bejárathoz, egy drótkerítés, nyitott kapuval, az árok partot egy Hölgy kaszálta, hogy meg lehessen közelíteni a bejáratot, a kapu mellet tábla hirdeti a létrehozását. Megkérdeztük, hogy számunkra mennyire járható a kert, válaszként nemet kaptunk, így a látogatás elmaradt. A magas fű sem nagyon volt szimpatikus, hiszen kullancs veszély is van, így aztán tovább indultunk a következő helyszínünkre.
A 811-en folytattuk utunkat Székesfehérvárig, itt rátértünk a 8.sz. főútra, amely az M8 gyorsforgalmi autóútban folytatódik (Várpalotánál az idén átadott új elkerülővel), majd a 72.sz. főúton és a 710.sz főúton leautóztunk az M7 autópályára és ezen elautóztunk egészen a Kőröshegyi völgyhídig, itt letérve az autópályáról Felkerestük a “Levendulás kert”-et, ahol a Tulipánszedési akciót hirdettek az Interneten.
Az M7-ről muszáj szót ejteni, ezen a Siófoki szakaszon szörnyű állapotba került már a szélső sáv, gödröket kell kerülgetni, de jobban jár az autós, ha nem szorítják le folyton a belső sávból, akkor inkább a belső sávban autózzon, az még elviselhető minőségű.
A Google térképre bejegyzett hely pontos volt, ahogy elfordultunk Kőröshegy településen belül a levendulás felé, az út köves(homokos) úttá vált, szélessége 1 nyomtávú, a szembe jövő nem fér már el, így valakinek félre kell húzódnia az elhaladás idejére. Megérkezve a levendulásba, kijelölt parkoló és forgalom irányító segítette a parkolást, rengeteg autós látogató volt. A tulipánoshoz vezető utat lezárták a gyalogos forgalom elöl és kerülő utat jelöltek ki, amelyik egy meredek emelkedőn vezetett fel, valamiféle sátrakhoz, ahol metszőollót lehetett vételezni, majd tovább gyalogolva leereszkedni a tulipánoshoz, utána, ugyanezen az úton visszafelé is meg kell tenni az utat. A meredek út és a távolság miatt lemondtunk, hogy megközelítsük a tulipános földeket. Messziről látható volt, hogy ágyásokban színekre bontva voltak ültetve, néhány képet készítettem, távolról, majd az autóba visszaülve, következő helyszínünkre indultunk tovább.
Sajnos a videó fejlapját elrontottam, elfelejtettem javítani!
Néhány kilométert kellett csupán autózni a következő helyszínhez, amelyik Bálványos település határában van. Ugyan olvastam az Interneten, hogy parkolási lehetőség nincs és kb. 200 méter kell gyalogolni a nevezetességhez, de amit a valóságban érzékeltünk, az eléggé lehangoló volt. Az út mindkét szélén össze vissza álló autók, köztük egy autónyi hely is alig volt. A völgybe levezető földút sem volt valami bizalomgerjesztő, amely szélein össze vissza szintén parkoló autókat kell kerülgetni. Fentről lenézve valamiféle elkerített részt lehetett látni, rajta nem sok épülettel (sátor, épület), majd ismét felmászva egy dombra lehetett látni a távolba a tulipánokat. A másik helyen hasonló körülmények miatt elmaradt a látogatás, itt is elmaradt, még én sem vállalkoztam rá, hogy lemásszak, aztán fel a tulipánokhoz, majd vissza az útra, a feleségem megvárt az autóban, míg az útról készítettem néhány képet.
Visszaérkezve az autóhoz, megállapítottam, hogy bizony ez a nap így ebben a formában nem mondható valami sikeres programnak, mi legyen kérdeztem, és javasoltam, hogy, ha már ilyen messzire eljöttünk ne vesszen kárba a mai nap, nézzük meg Keszthelyen a kastély parkját, hátha láthatunk virágokat is. Feleségem is egyetértett, így tovább indultunk Keszthelyre az M7-esen, majd a 76/71.sz. főúton.
Sajnos a videó fejlapját elrontottam, elfelejtettem javítani!
Szombat lévén a kastély előtt parkolási díjat kellett fizetni (Én a Simple okostelefonos App-ot használom, amely egyben a mobiltárcám is), majd bementünk a kastélyba. Először a Cukrászdában (a belső udvar) a teraszon ettünk egy sütit, üdítőt és kávét ittunk, majd felkerekedve, végigsétáltunk az ápolt, rendezett parkban. Nem kellett csalatkoznunk, valóban voltak virágok a parkban, a park szép látványt nyújtott.
A Festetics kastély parkja:
A kastély parkból kijőve, a kapunál megláttuk a “Kályhák Háza” múzeumot, betértünk és megnéztük, ahol ajándéktárgyakat is lehet vásárolni (barátságos áron), majd az autóba visszaülve, úgy döntöttünk közösen, hogy menjünk végig a Balaton északi partján (71.sz. Főút), el is indultunk Balatonfűzfő irányában, itt terveztem felautózni az M8 autóútra.
Útközben már bizony éhesek lettünk, ezért utunkat Tihanyban megszakítottuk és megebédeltünk (kissé megkésve 3 óra körül) a Miska pince csárdában. Ugyan halászlére gondoltunk, de a déli ebédelők megették az aznapi adagokat, így ez elmaradt és helyette finom gulyás leves lett helyette, majd kávé és irány hazafelé – Székesfehérvár – a 811.sz. főúton Bicskéig, majd a régi 1.sz. főúton Budaörs – Budakeszi – Budapest.
Tihanyból Balatonfüred – Balatonfűzfő – M8 úti videója
Az összefoglaló Facebook bejegyzésem itt nézhető meg.
A kezdetleges Facebook albumok ehhez a Bloghoz tartozóan: